Benjamin Reed

„Hát te meg hogy bír kinézni? „ Valahogy ez az első reakciója az embereknek, mikor meglátnak. Vagy épp csak annyi, hogy „woaaa”. Ez utóbbi baromira ritka. A testem több, vagyis legtöbb pontja tetoválásokkal díszített. Most kérdezheted, mi mit jelent, miért az ami, miért ott, de alig emlékszem rájuk, sosem voltam tiszta, vagy józan, amikor rám kerültek. De egyiket sem bánom. Alapjáraton, a tetkóimtól eltekintve ugyanúgy nézek ki belülről, mint te. Kifordítva mindenki rózsaszín. Ellenben magasnak mondható vagyok, olyan 180 centi körül, felett mozgok, de nemigen méregetem magam. Nincs sörhasam, súlyom az isten tudja, valahol 75 és 50 között mozoghat. A nőké a mérleg. A bőröm olyan fehér, ahol épp szabad, nem vagyok a szolis idióták csordájának híve, lábam negyvennégyes. Az arcom szögletes, szemeim barnák, hajam fekete, eredetileg, nem festett.
Öltözködésem kevert. Nemigen figyelem, mit mivel párosítok, még a zoknijaim is igencsak páratlanok bírnak lenni. Sportos, rocker, laza, ezeket keverem. Az elegáns dolgokat nem bírom, nem is találsz rajtam zakót, vagy nyakkendőt. Általában egyszerű trikót hordok farmerral, tornacipővel, két lábon. Felismerhető vagyok a kivarrt kézfejeimről, karjaimról, a cigarettafüstről és, hogy mindig ott vagyok, ahol nem kell, ahol nem akarod.
A jellemem is érdekel? Legyen: nem vagyok bonyolult, egyszerű vagyok, csak épp keveset tudni rólam. Nem épp tisztességes körülményekkel keresem a kenyerem, és soha nem is voltam szent. Mindig is lázadtam a rendszer ellen, sosem tetszett semmi. Nemigen van ingerem jót cselekedni, kedves lenni, stb. Link, tahó, nemtörődöm stílus jellemez, olykor igenis agresszív tudok lenni, vagy épp életunt. Szeretem a kihívásokat, a kalandokat, nem bírom lekötni magam, a változatosság is igencsak favorit. Halmozom az élvezeteket, magányos farkasként járom az éjszakákat és nem épp arra törekedem, hogy nagyot alkossak, csak épp azt, ami nekem tetszik. Igenis megküzdöttem azért, amit jelenleg birtokolok és fogok is, meg nem állok, amíg a létra tetejére érek. Makacsul ragaszkodom az igazamhoz, kerülöm a zsarukat és szeretem a sört. Is. Még valami?

Öööö… ami épp tetszik? Zenei téren igencsak sokszínű vagyok. Ha jó, akkor jöhet felőlem rap, pop, rock, metál, attól függ, hogy megfog-e vagy sem. Lehet, csak a szöveg, lehet a ritmus, épp ami jön. Nem részletezném tovább, de nekem azt a Bibör gyereket elém ne tedd.
Miben vagyok jó, ehh.. Az ágyban. Többféle szempontból. Az egyik az alvás – hihetetlen, hogy át tudok aludni egy egész napot, nem?-, ellenben van, hogy napokig nem alszom. Ez van. A másikat pedig este, privátban megmutatom. Anno kosaraztam, ez a sporttudásom csúcsa, ennyiben ki is fullad. A srácokhoz néha beállok, ha olyan a kedvem. Nem játszom hangszereken, de iszonyat jól néz ki a kezemben a gitár. Elég csak tartani nem? Az énekhangom egy metálbandába tökéletes, ha épp a zenei karrier érdekelne. A munkám még az, ami ide sorolható. Pontos vagyok, precíz, ha kell, akkor rosszabb az Ördögnél, vagy az orosz behajtóknál. Teperek, hogy góré lehessek és, hogy úszhassak a pénzben. Azért már elég jól állok.
Nem önszántamból jöttem pont ide, de ahhoz képest egészen jól megvagyok. Eddig is egy nagy, nyüzsgő városba éltem, szóval ezzel gond sem volt. Csak a hely idegenségét kellett megszokni és kész. Az emberek eddig sem érdekeltek, szóval, hogy kedvesek, vagy nem, épp nem érdekelnek. A hely szuper, a lakásom állat, a pizza isteni. És, a sör olcsó. Kell ennél több?

„Zachary Elbers néven születtem hivatalosan, 1990. január másodikán. Anyám egy beteg nő volt, kicsi voltam, amikor meghalt, apám meg egy strici volt, így a történet bezárult. A nagynéném igyekezett nevelni, igencsak szegényes környéken, a saját keresetéből, nyugdíjából. Nem vetett fel minket sosem a pénz, a nagyképű idióták mindig reklámozták az új holmijaikat én meg egy irigy dög voltam. Persze, hogy vagy elloptam tőlük, vagy tönkretettem. Szegény nagynéném nem erre nevelt, az infarktus kerülgette, akárhányszor ilyen jött fel, de én tojtam rá. Valakinek meg kellett mutatni a gyökereknek, hogy fogják vissza magukat. Ez a történet kezdete.
A nagynéném sem élt örökké, ellenben, én 16 évesen megléptem otthonról, hogy változtassak azon, ahogy eddig éltem. Akkoriban még kellett az a bizonyos hírnév, meg a siker. Mint minden lúzer történetének első fejezete, magam is bepróbálkoztam pár castingon, hátha épp én leszek a következő Batman, vagy legalább, egy jól megfizetett statiszta. Nem mondom, hogy mindent megtettem volna a dologért, egyszer akartam pornózni, de erről hamar letettem, bár nem tudom, bánjam-e a dolgot. Azóta is néha felbukkan bennem a dolog. Így hát, utcakölyök lettem, egy egyszerű, piti kis tolvaj, egy senki. Nem tudtam mást tenni, mint hagytam, hogy sodorjon magával az ár, amerre kell. Egy igencsak rosszul kiválasztott „áldozat” torolta meg rajtam az elzsebelt pénz értékét, és talán, ezzel húzott ki ugyanolyan erővel a szarból. Igen, a maffia köreibe nem épp egyszerű, de nem is nehéz bekerülni, magam is mire kettőt pislogtam, ott voltam. Az, hogy büszke voltam-e rá, vagy sem, nem tudom. Újdonság erejével hatott a dolog és élveztem.
Az máris szerencsés vonal volt ugyebár, hogy nem egy zsákban végeztem valamelyik folyóba. Egyszerű melóim voltak, falatnyi pénzért, de tetszett, hogy úgymond szabad voltam és fékezhetetlen. Ekkoriban még csak 18 voltam, egy kölyök, akinek pisztolyt adtak a kezébe, hogy játszadozzon. Játszottam is az életemmel, küzdöttem, túléltem, és örültem, hogy nem vágtak ki, vissza az utca kövére. Eleinte csak egy futár voltam ugye, semmit érő golyófogó, akit ha kell, akkor nyugodt szívvel lökhetnek az oroszlánok elé előételnek. De nem így történt, szerencsémre. Mivel eszem mindig is volt, szám meg bőven, és akaratból sem volt kevés, tepertem, mint ahogy azt illik, ahogy azt kell. Nem nyaltam soha senkinek, nem könyörögtem, inkább a nagy pofám és a semmit nem érdeklő, leszarom stílus lehetett a nyerő. Bíztak bennem, meg én hátba senkit nem szúrtam, minek, mivel magam is épp eléggé rühellem ezt az egészet. Aztán ki nem?
Na, de miért is vagyok én más néven? Egyszerű. Egy meló, alkalmi, bizalmas. Nyírd ki ezt, kapod a pénzt. Mivel sosem voltam szívbajos, megtettem. Lelőttem, holott, addig úgymond a barátom volt. Csak nem érdekelt, nem számított. Ő köpött, és meghalt. Megöltem. Ennek örömére, vagy épp bánatára kaptam új, csillogó nevemet, elismert, az alvilág köreiben keringő hírnevemet, új életemet, új városomat, de azt az életet, amit akartam. A maffia keze mindenhova elér, itt már nem egy szaros senki vagyok, akit golyófogónak alkalmaznak. Lassan én vagyok a góré, sokan igenis alám dolgoznak és ők az én golyófogóim. Nem tervezek előre, se családot, se semmit. Ha elkapnak a zsaruk, elkapnak, ha holnap meghalok, akkor meghalok, de, nem fogom azt mondani, hogy unalmas életem lett volna. Minden nap kihívás, móka, kacagás, és a többi. Nem nevezhető egyhangúnak. Te is ezt tudod felmutatni, vagy élettelen senki vagy? Mielőtt elítélsz, gondold ezt át, én honnan jöttem és hova jutottam..