Nicsak ki van itt
tag: Alex ☆ word count: 555 notes: szép kis páros vagyunk mi ketten 
|
Azt hiszem most is egy csöppet túlreagáltam a dolgokat. mondhatnám, hogy csak a fotósok és az újságcikkek kereszttűzében élés az oka, de nem. Alapjáraton szeretem túlkomplikálni a dolgokat. Ez vagyok én. Bár ahogy így jobban belegondolok, még egyetlen gyanús alakba sem botlottam bele, aki az életem megkeserítői közül való volna. Sem a táncunk alatt, sem a csókunknál, sem pedig a pofonnál. Furcsa, de egészen megnyugtató. Így legalább nem kell Caleb-nek magyarázkodnom. nekem is lehetnek titkaim előtte, mint ahogy neki is vannak előttem. Sok minden rosszulesik azok közül, amiket tesz vagy mond, de nem tehetek semmit anélkül, hogy felfedném magunkat. De minden pillanattal nehezebb és nehezebb titkolóznom és bujkálnom a nagyvilág elől.
Ahogy elsétáltam a kis show műsorunk után, tudtam, hogy sok szempár szegeződik rám, de kettőben teljesen biztos voltam. Alexé-ben és az ismeretlen idegenében. Valahol a zsigereimben éreztem, hogy nem fogja szó nélkül hagyni az imént látottakat, és sajna igazam is lett.
- Állj csak meg csajszi egy pillanatra, hogy is van ez most? – szegezte nekem a kérdést, mint akinek olyan sok köze lenne hozzám, hogy rosszul érinti, ha nem kötöm az orrára az igazat, a saját életemmel kapcsolatba.
Ohh szegénykém, ha tudná, hogy mennyi minden csak látszat és átverés a környezetemben. Az egész életem, csak is a színészkedésről szól. Selejtes árú vagyok, de ezt nem fedhetem fel mindenki előtt. Akinek kell az úgy is tudja, mi a helyzet velem, akinek meg nem kell tudnia, az soha nem is fogja megtudni.
Már éppen készültem visszafordulni és a képébe kiabálni, hogy „Mégis mi a f@sz közöd van hozzá???” De mire ezt megtehettem volna, egy csapatnyi srác fogta közre és kezdett bele a figyelmének elterelésébe. Néhány elejtett hangfoszlányból rájöhettem, hogy nem nagyon ismerik egymást, de akkor mégis mire fel mondta, azokat a dolgokat az a másik srác?
„Hé haver, hagyd őket! Ne is foglalkozz vele, meg azzal a csajjal. Inkább gyere, igyál velünk párat. Ne is törődj azzal az egy lánnyal, hisz a pultnál vár két sokkal, de sokkal jobb csaj. Minek érnéd be eggyel, ha mindent duplán is meg kaphatsz? Na, ne kéresd már magad, gyere.” Futtattam át magamban az imént hallott mondatokat, és már siettem volna tovább, hogy elhagyhassam ezt a számomra elátkozott helyet, amikor valaki gyengéden, de mégis marasztalón ragadta meg a kezem.
Tudatában voltam annak, hogy ki lehet az, de nem szerettem volna a szemeibe nézni. Nem szerettem volna, az a lány lenni, akiben kellő „bánatos kiskutya” szemmel bűntudatot lehessen kicsalni. Végül mégis úgy döntöttem, hogy szembe kell vele néznem, így a mondandóját, már a szemeiben elmerülve hallgattam végig.
- Várj, kérlek hagy magyarázzam meg a dolgot. Bocsánat, nem tudtam mit teszek a felforrt vérem és ösztöneim vezetek. Beszéljük meg valahol a dolgot. Kár lenne hagyni, hogy egy ilyen szép este ilyen csúfos véget érjen, nem gondolod? – mondta miközben az arcán megjelent az a csibészes mosoly, amivel gyanítom, hogy már sok lányt megszabadított a bugyijától.
Miközben beszélt, kutató ujjai rátaláltak a másik kezemre is és, úgy ostromolt mondanivalójával.
- Alex! Kérlek, engedj. Nem okoztunk már így is elég nagy felfordulást? Mit szeretnél még? Én nem az a lány vagyok, akinek gondolsz. – feleltem, az utolsó szavaknál, elhaló hangon.
Nem akartam bonyodalmat a mai napon és szokásom szerint ismételten a remélt nyugalom helyett, egy jó kis zavaros estét sikerült magamnak kreálnom. Komolyan engem el kellene zárni egy lakatlan szigetre, és soha többé nem hozni haza.
|
Kezdőlap 
Csüt. Aug. 01, 2013 8:45 pm by Vendég
