Razzoni Restaurant

(CM Divatház)

Gyorsan forgó elmém igyekezett értelmezni Ms Moore szavait, ami nem volt különösebben nehéz. Nem a földbe akarja tiporni Stewartot, hanem hasznot húzni a kapcsolataiból, a szakembereiből és nyilván magának a nőnek a tehetségéből is. Okos. A legtöbben az üzleti életben is csak a pusztítás gondolatáig jutnak a konkurencia kapcsán, a felhasználás csak az igazán komoly játékosoknak jut eszébe. Egyre inkább kezdett felértékelődni a szememben a hölgy. Összefontam az ujjaim, majd a két hüvelykemmel megtámasztva a halántékom mindkét oldalon beszélni kezdtem:
- Ugyan, Ms Stewart, én az Ön helyében ezt újra átgondolnám, elvégre meglehetősen gáláns ajánlat - vetettem fel. - Ráadásul nem elég egy másik, akár felújított épület is ehhez. Azt engedélyeztetni is kell a különféle hatóságoknál. Bejegyeztetni a cégbíróságon. Megszerezni a környezetvédelmi, balesetvédelmi tanúsítványokat. Van "némi" befolyásom ezen hivataloknál, így ezen rálátással had mondjam el: sajnos meglehetősen leterheltek. Szerintem 3-4 hónapnál gyorsabban nem fog működési engedélyt kapni. Biztosan megengedhet ennyi kiesést az üzlete? - érdeklődtem udvarias mosollyal. - Na persze megpróbálhatna más városból is, mint New York, boldogulni a divatvilágban, de úgy hiszem elég sok kliensét veszítené el...
Finoman megfogalmazott, de egészen egyértelmű zsarolás és fenyegetés volt ez a részemről. Csináld amit a nő mond, vagy pokollá teszem az életed a városomban, mire elkezdhet működni a céged, már nyakig fogsz ülni az adósságban. Kortyoltam egyet a boromból, majd könnyeden vállat vontam:
- Igazság szerint gyakorlatilag semmit sem értek a divathoz, ellenben vannak fogalmaim az üzleti életről - jegyeztem meg farkasmosolyt villantva Stewartra. - A profit és az üzleti bizalom elsődleges. Bármelyiket kezdi is elveszíteni egy cég, az egy olyan kényszerpálya, amin nagyon nehéz már megállni. Gyakorlatilag az egyetlen túlélési esélyt és mentőövet kínálja fel éppen Ms Moore a cége részére - ingattam a fejemet. - De ez persze nem rám tartozik, mindössze egy meglátás volt.

A cipősarkak jellegzetes kopogására felkaptam a fejemet, olyasvalaki lába verte fel az étterem relatív csendjét, aki látható magabiztossággal lépkedett. Mégpedig határozottan közeledtek ezek a léptek. Odafordultam, majd megpillantottam az érkezőt. Inkább arcról ismertem csupán a Ms Stewarttal konkurens divatdiktátort, ellenben azt már tudtam: jóval konvencionálisabban intézi az ügyeit, mint a tárgyalópartnerem. Például még időben és kellő mélységben épít ki kapcsolatokat a politikát meghatározó személyekkel és nem fél a pénzét, befolyását, kapcsolatait bevetni a maga érdekében. Gyanítom éppen ő készült most eltiporni a feltörekvő kis cégbirodalmat. Külsőre megkapó nő volt szintén és akárcsak Ms Stewart, mondhatni szemtelenül fiatal. Alacsonyabb nálam persze, hiába a germán gének kiütköztek rajtam és sokkal, de sokkal vékonyabb. Ugyanakkor a maga módján szintén sokkalta feltűnőbb is. Semmit sem értek ugyan a divathoz, de egyszerű, szürke öltönyömben labdába sem rúghattam az élénk, egyéni hatású ruházat mellett. Barna haj, megkapó, bájos vonások. Mire odaért az asztalunkhoz, már felálltam és köszöntésére reagálva udvariasan kezet csókoltam:
- Megtiszteltetés és öröm a számomra Ms Moore a jelenléte - mosolyogtam udvariasan, majd némileg megilletődötten tettem hozzá: - Némileg furcsa egy üzleti természetű megbeszélésen az ilyesmi, de mivel Ms Stewart hívta meg, így nem látom akadályát, hogy csatlakozzon, részemről ennek semmi akadálya sincs. Kérem, parancsoljon helyet foglalni - húztam ki neki is egy széket. - Megtisztelne azzal, hogy elfogad egy italmeghívást?
Válaszának függvényében odaintettem a pincért, avagy maradt el ez a pont. Érdeklődéssel hallgattam Ms Stewart szavait és lustán elmosolyodtam, nagyjából mint egy jóllakott oroszlán. Ennyire azért nem vagyok ostoba, hogy nyíltan kimondjam: hogyne, színtisztán megvásároltak és épp egy korrupciós ügy közepén vagyunk. Ugyan már! Én se ma kezdtem a szavak csűrés-csavarásának művészetét, hisz politikus vagyok, vagy mi! Kedélyesen válaszoltam:
- Nem sértődöm meg, sőt válaszolok is Önnek - feleltem udvariasan. - Az én legjobb tudtommal Ms Moore cégének az önök épületéhez a következő köze van: a tulajdonukban van egy hasonló funkciójú építmény, ami nem meglepő, hiszen ugyanazon üzletágban mozognak. De mivel, ha még jól látom, akkor Ms Moore nincs a U.S. Army egyenruhájába öltözve, így joggal feltételezhetem, hogy nem lépett be annak kötelékébe, emellett nevezze megérzésnek, de úgy hiszem a hadsereg kutatólaboratóriumában nem az uniformis szabászati mintáinak forradalmi újításai fognak terítékre kerülni, így azt kell mondjam: nem, az épülethez jogilag semmi köze. Ms Moore a republikánusok szemében különösen értékes tagja New York életének, ezt készséggel elismerem, nagyra becsüljük áldozatos munkáját a jótékonysági és egyéb karitatív célzatú rendezvények terén mint az általa foglalkoztatott emberek okán, de nem pártunk tagja, ahogy nem is demokrata, így nincs közvetlen szavazati joga az önkormányzati üléseken. Ettől függetlenül egyes javaslatait természetesen meghallgatjuk és megvitatjuk adott esetben, de a jelenlegi helyzet nem ilyen. Mint mondottam a hadsereg felkérése alapján cselekszünk. Ugyanakkor már korábban figyelmeztettem mennyire kellemetlen következményekkel járhat, ha minden bizonyíték nélkül korrupcióval vádol meg vezető politikusokat, illetve üzletembereket. Jómagam megértem a jelenlegi nehéz lelki állapotát, ugyanakkor mint ügyvéd azt tanácsolom: a hölggyel kapcsolatban fogja vissza magát, mert igen negatív reklám a költözéses bevételkiesés mellé, ha feljelentik - csóváltam a fejemet atyaian.

- Természetesen, nem tesz semmit kisasszony - intettem nagyvonalúan a mellékhelyiségek irányába. Nyilvánvalóan fojtogatta a sírás a nőt, nyilván igyekszik majd rendbe szedni magát, helyreállítani a sminkjét, stb, stb. Amíg ő piperészkedett, a magam részéről kényelmesen és jóízűen befejeztem az ebédemet, majd kitöltöttem biztos, ami biztos két pohár bort, hátha jót tenne Ms Stewartnak némi szíverősítő immár, legfeljebb az asztalon marad majd. Amikor visszatért és feltette a kérdését nagyon kellett igyekeznem, hogy gentleman módjára elnyomjam a vigyoromból a gúnyos élt, úgy nyitottam ki az aktatáskámból kivett mappát. Alaprajz, képek, stb, minden ami kellhet. Elé csúsztattam:
- Íme, ez a város által felajánlott ingatlan az eddigiért cserébe. Jóval nagyobb alapterületű, mint a jelenlegi központja, de mivel egyrészt a külváros szélén fekszik, másrészt pedig közel 10 éve kihasználatlanul áll, így meglehetősen lelakottnak mondható az állapota, így a méretből fakadó értékkülönbözettől a városi önkormányzat eltekint - kezdtem már-már negédes hangsúllyal. - Számításaink szerint mindössze 6-8 hónap alatt olyan állapotba is hozható, amelyben már megkezdheti újra a munkát a cége. Természetesen nyilván több mint fél év nem kevés kieső idő, de reméljük meg fogja tudni oldani addig is más helyen a vonatkozó termelési igényeket. Mások is dolgoznak a divatszakmában ugyebár a városban, talán valamelyikük megfelelő ellenszolgáltatások esetén átengedné a sajátjai közül valamelyik kisebb varrodáját, vagy micsodát - rántottam meg a vállamat, semmit sem értek a divathoz. - Természetesen választhatja a készpénzfizetési opciót is, ez esetben, tekintetbe véve a nyomott ingatlanárakat, jelenleg egykori értékének mindössze 60%-át éri az épület, de amennyiben Önnek kényelmesebb volna így... - mosolyogtam szélesen.

A kitörésén nem zavartattam magam, elég régi róka vagyok már, túl tudtam lépni ezen. Elvégre épp most derült ki egy rendkívül súlyos, mondhatni övön aluli csapás a számára. Ezzel a lépéssel nyilvánvalóan ki fog robbanni egy kisebb konkurenciaharc, de ezt egy pillanatra sem bántam. Egyik oldalon sem köteleződtem el végletesen, így nem érdekelt különösebben. Ha kellően ügyesen játszik az ember, akár mindkét oldalt meg tudja vámolni. Soha nem kötök végleges üzleti kapcsolatokat természetesen, meglátjuk hogy állnak fel a frontvonalak. A fenyegetőzése után egyszerűen elővette a mobiltelefonját és elkezdett sms-t írni... Hitetlenkedve szaladt fel a szemöldököm: létezik, hogy valaki erre neveletlen legyen? Na mindegy, végül is én hívtam meg. De ez sem olyan gesztus volt, ami a továbbiakban sokat javítana az együttműködési lehetőségeinken, az biztos. Utolsó szavaira malíciával telt hangon feleltem:
- Túlmegy egy határon Ms Stewart - figyelmeztettem. - A fenyegetőzését még megértem, különösen rossz hír hozójaként volt alkalmam már megszokni más esetben is. Ha úgy tetszik, akkor szakmai ártalom, hogy az emberek időnként a fejemhez vágnak ezt-azt. De az utolsó mondata ennél jóval több. Egy önkormányzati határozatot megváltoztatni törvényes keretek között nem lehetséges a számomra. Ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék hatni a testületre, de ha Ön anyagi ellentételezésért cserébe egy, a hatályos jogszabályoknak megfelelő és az adófizető állampolgárok számára előnyös döntés megváltoztatására próbál rávenni, azzal megvalósítja a korrupció, azon belül is a korrumpálás kísérlete bűncselekményét, amelyet mellesleg a törvény teljes szigorával kettőtől nyolc évig terjedő börtönbüntetéssel fenyeget. Jelenleg akkor úgy tekintem, ez a mondat nem hangzott el - adtam blazírt arccal a megvesztegethetetlen politikust. Valójában egyszerűen ez az üzlet elég tekintélyes mértékben lett a számomra is alátámasztva, látszólag egy építkezési vállalkozás részéről, de nem volt nehéz kitalálni ki is pénzelte őket a háttérből. - Tehát akkor még egyszer hangsúlyoznám: át kéne gondolnia melyik opció jobb az Ön számára a kiköltözés kapcsán, az épület ellentételezése, vagy csereingatlan felajánlása? - érdeklődtem hideg mosollyal.

Udvariasan mosolyogtam a szavaira csupán, elvégre ez várható volt, igyekeztem olyan hangsúlyt megütni, ami segít a hölgynek úgymond lehiggadni:
- Nézze kisasszony, amiket meg kell értenie: először is nem a hadseregnek kell a maga épülete. Legalábbis nem úgy értendő, hogy idejön mondjuk Sawyer altábornagy és rábök az irodámban New York térképén az ön cégének központi épületére, miszerint az kell neki - kezdtem higgadtan. - Ő csupán elmondja milyen célokra, milyen paraméterekkel rendelkező épületet kér. Ilyennek New Yorkban elég kevés felel meg, de azért több is van. Ekkor következik a közgyűlés, a politika. A szakértőink felmérik: melyik épület milyen költségvonzattal alakítható át a kért célokra, jelen esetben a hadsereg igényeire. Amelyik a legolcsóbb, vagyis a lehető legkevesebbet veszi ki az adófizetők zsebéből, azt fogjuk megcélozni mindezzel és ez jelen esetben a kérdéses tömbépület.
Nyugodtan kortyoltam magam is egyet az italomból. Kellemesen savas, édeskés ital, könnyed, savanykás utóízzel, igazi német bor. Mosolyom szinte már vigyorra vált, nagyon félreismerhet engem és az események sodrát a kisasszony amint elnézem...
- Bármilyen meglepő is leszek, nekem semmi bajom sincs kiskegyed nemével - mutattam rá a tényekre. - Jelen pillanatban is több mint ötven milliomos avagy milliárdos él és dolgozik New Yorkban, akik a szebbik nemhez tartoznak. Ha én úgymond "magánháborúba" kezdenék az összes sikeres nő ellen, akkor a következő választásokon akár el se induljak. Politikai öngyilkosság lenne. Mellesleg amúgy is a realitások talaján mozgok, az én célkitűzéseim nem érzelmekből, hanem józan megfontolásból származnak. Különben is: még ha igaza is lenne a vádaskodásával kapcsolatban, mit gondol, a közgyűlés megszavazná azon indok alapján, hogy a polgármesternek nem szimpatikus a tulaj? Ugyan kérem! - hárítottam el a nevetséges vádakat. - Nem mellesleg éppenséggel udvariassági gesztus, hogy előre értesítem Önt a fejleményekről, nem egy hivatalos levélből kell megtudnia.
Megérkezett az ebédünk, ami kifejezetten étvágygerjesztően hatott így ránézésre, de mielőtt nekiugrottam volna, jobbnak láttam tisztázni a még felmerülő esetleges kérdéseket.
- Nos, tudnia kell Ms Stewart, én magam jogász vagyok, így tisztában vagyok a törvényi lehetőségekkel. Az Amerikai Egyesült Államok és New York állam által is biztosított, alkotmányos joga minden önkormányzati területnek, hogy a közösség érdekében földterületeket, avagy épületeket lefoglaljon - kezdtem csendesen, de határozottan. - Ez ellen semmit sem tehet. A város kötelessége ilyenkor az ingatlan ellenértékének kifizetése, avagy más, hasonló méretekkel bíró épület felajánlása az önkormányzati tulajdonok közül. Természetesen a vonatkozó, éppen aktuális árak szerint ekkor is kifizetésre kell kerülnie a két építmény közti árkülönbségnek. Találtunk is egy megfelelő, a jelenleginél jóval nagyobb épületet az Önök számára, de nem tartunk igényt pénzügyi különbözetre, lévén az igen régen üresen áll, felújításra szorul. Bár azt elismerjük, hogy ez tovább lassítaná a munkájukat, hiszen az építmény teljes tatarozása 2-3 hónapot is igénybe vehet, ez az Ön döntése kell legyen, hogy ezt avagy az egyszerű kifizetést tartja kedvezőbbnek. Hangsúlyozom még egyszer: ez nem eladás, Ms Stewart. Önnek nem áll módjában ezt visszautasítani. Az ilyen lépést jogilag kisajátításnak hívjuk és nem szükséges a tulajdonos beleegyezése. Amennyiben április hónap első napjáig nem költözik ki a cége, akkor sajnos kénytelenek leszünk élni az erőszak monopóliumunkkal, más szavakkal a munkát aznap is felvállaló alkalmazottait és ha kell Önt is, a rendőrség munkatársai kötelesek kivezetni, majd egy költöztető cég munkásai fogják kipakolni az épületet, nyilván, mivel nem az Ön megbízására járnak el, aligha vállalhatunk akkor felelősséget a különféle ruhakreációk iránti finomságukért - tártam szét a karjaim. - Ráadásul Ön és a cége egy rendőrségi intézkedés célpontjaként fog szerepelni az összes létező médiumban, ami gyanítom nem lenne pozitív reklám. Kérem kisasszony: gondolkodjék józan belátással!
Hagytam időt neki megemészteni a dolgokat, erre az étkezés optimálisnak is tűnt. Felvettem a késem és a villám, majd kaján mosollyal tettem hozzá:
- Jó étvágyat!
Volt egy olyan érzésem, ha eddig éhes is volt, már nem az. Illetve, hogy mire befejezi a tirádát, addigra jómagam már végzek az ebédemmel - kuncogtam magamban.

Biccentéssel vettem tudomásul az ital visszautasítását, de nem vontam vissza a rendelést. Nem biztos, hogy mire a végére érek a mondandómnak nem lesz szüksége egy... vagy akár több pohárra. Elismerően néztem a hölgyre:
- Ezt nevezem Ms Stewart, Ön igen határozott ember, rögtön a tárgyra tér - rejtettem mosoly mögé a rosszallásomat, mint mindig. Csak nem kényelmetlen volna a társaságom? Nocsak, nocsak. Lesz ez még rosszabb is... - Nem tesz semmit mellesleg, így is hamarabb érkezett, mint a legtöbb tárgyalófelem. Nos, mondjuk úgy kisasszony, Ön kellően fontos ember a városban, hogy ha az önkormányzati döntések érintik kegyedet, akkor arról nem hivatalosan előre is informáljuk - kezdtem bele. - Ez a döntés pedig egészen pontosan a cége épületét érinti. A hadsereg igényt tart egy megfelelő kutatólaboratórium kialakítására a városunkban, ami részben munkahelyeket jelent természetesen, részben pedig egyszerűen kötelességünk is a fegyveres erők rendelkezésére állni. Hosszas viták után úgy döntöttünk, hogy a megfelelő épület, amely alkalmas a vonatkozó célokra való átalakításra a legkisebb költségráta mellett, az sajnos az Ön birtokában van. Pontosabban volt. Igényt tartunk a cége épületére Ms Stewart - néztem a szemébe egyenesen. - Természetesen a hatályos jogszabályok szerint járunk el, Ön választhat, hogy az épület ellenértékét kéri a jelenlegi ingatlanpiaci árak szerint, amelyek, tekintve egyelőre a gazdasági válságot sajnos némileg nyomottak, avagy választ egyet a város által felajánlott épületek közül a megfelelő ellenértékek mellett a pénzügyi különbségek mérséklésére.
Tisztában voltam azzal, hogy ez több mint érzékeny csapás a nőnek, elvégre a költözés ideje alatt a munka megreked, nem fog tudni teljesíteni egy rakatra való szerződést és el kell halasztania az aktuális bemutatóit. Tudtam, de nem tettem szóvá. Elvileg én ugyanis ezt nem tudom, hisz én csak egy jó szándékú politikus vagyok, nemde? Nyugodtan vártam az ellenérveit természetesen, hisz ez ilyenkor elkerülhetetlen, de nem hiszem, hogy megússza. A konkurenciája remekül rendezte meg a színjátékot, a bukása szükségszerűvé vált.

A megbeszélt időpont előtt nagyjából 10 perccel érkeztem meg a Razzoniba a mai üzleti tárgyalásomra, a kocsi leállítása után kényelmes léptekkel sétáltam be a felkapott étterembe. Végighordoztam a tekintetem a beltéren és egy pillanatra elidőztem a lassú köröket úszó halakon. Hiába, furcsa lény az ember, órákig el tud nézegetni egy halat, ami ez idő alatt egy másik halat néz, ami meg megint egy másik halat bámul... had ne folytassam. Utálkozva fordultam el a halászlészökevényektől és a recepciós pultnál álló férfira néztem. A pincér szolgálatkészen vette át a kabátomat, majd meghajtva magát a lefoglalt asztalhoz vezetett. Az alkalmazott felé fordultam:
- Hálásan köszönöm - biccentettem. - Amint megérkezik Ms Steward, kérem haladéktalanul álljanak a rendelkezésére és vezessék az asztalomhoz. Addig is kérem legyen szíves hozzon nekem egy erős fekete kávét, cukor nélkül.
Kényelmesen helyet foglaltam és az aktatáskából elővéve a terveket és egyéb papírokat tartalmazó mappát újra átnéztem az iratokat. Elnémítottam a mobilomat is persze. Nehéz tárgyalás elé nézek, ez nyilvánvaló, az emberek nem szívesen adják a tulajdonukat, de hát tartok tőle Ms Steward elkövetett egy komoly hibát az üzleti életben. Elfelejtette időben lefizetni vagy megzsarolni a megfelelő politikusokat. Engem mondjuk sokkal könnyebb persze megvásárolni, de ez részletkérdés. Most más lépett időben. Látszatra egy nagyobb építkezési konzorcium, ámde szinte biztos vagyok benne, hogy az egyik konkurens divatcég felkérésére cselekszenek. Engem mindez nem nagyon érdekel. Legfeljebb a pénz az, ami megmozgatja a fantáziámat.
Nem értem még a kávém végére sem igazán, amikor már meg is érkezett a tárgyalófél. Tudtam, hogy fiatal, de azért némi meglepetésként ért, hogy ennyire. Ettől függetlenül nem szándékoztam alábecsülni, aki mondhatni zéró élettapasztalattal sikeresen igazgat egy kisebb gazdasági birodalmat, az sosem előre leírható. Meglátjuk mennyire széles látókörű ehhez. Rendkívül csinos nő volt, feltehetőleg, szerintem, laikus szerint, más téren is könnyen boldogult volna a divat szakmában, de a tervezői oldalon is állítólag rendkívüli kreációkat volt képes kidolgozni. Szakvélemények szerint, merthogy az enyém e téren nem sok mindent nyomott volna a latban, meglehetősen régimódi vagyok. Egy szürke hajszálcsíkos öltönyön, fehér ingen, fekete nyakkendőn és félcipőn kívül nem vettem fel ma sem mást, ezek is feltehetőleg olyan szabással készültek, ahogy a századelőn is csinálták volna. Ellenben nem vagyok ostoba ember, minden elérhető információt begyűjtettem előre a nőről és gondosan tanulmányoztam is. Szeretem ismerni az ellenfeleimet. Nem lesz tőlem túl boldog, ez nyilvánvaló, de persze ez a része odébb van, az ebéd utánra fog esni, ahogy illik. Nem rontok ajtóstól a házba, volt gyerekszobám. Mosolyogva felálltam és elé sétáltam két lépésnyire:
- Szívből örvendek, hogy tudott rám időt szakítani Ms Stewart, mélyen megtisztel a jelenléte - köszöntöttem, majd derékból meghajtva magamat kezet csókoltam neki (amennyiben nem utasítja el egyértelműen a gesztust). - Kérem, parancsoljon helyet foglalni! - húztam ki neki a széket, majd toltam be alá, amint elhelyezkedett. Magam is visszaültem, megvártam, amíg rendel valami frissítőt magának és természetesen amíg megkaptuk az étlapokat, addig is lefutottam az udvariassági köröket néhány semmitmondó bókra:
- Azt kell mondjam, felette ritkán van szerencsém Önhöz méltóan ragyogó jelenséghez az üzleti vagy politikai partnereim között - biccentettem felé. - Mario szerencsés embernek vallhatja magát, kegyed tündöklő szépsége azt hiszem ma megnöveli a forgalmát. Ráadásul igen fiatalon sikerült elérnie egy meglehetősen jövedelmező vállalkozás kiépítését, így magam is előre örvendhetek, hasonlóan éles elmékkel mindig üdítő egy tárgyalás.
Megkaptuk az étlapot is, amiről rövid böngészés után hamar döntésre jutottam:
- Részemről ananászos, sajtos csirkét kérnék, burgonyakrokettel. Illetve egy üveg 1979-es évjáratú rajnai vöröset kettőnknek - néztem kérdőn a hölgyre, neki is megfelel-e.