Az oldal szépségét és külsejét köszönjük Sophia Stewartnak a ccs kódokért pedig
köszönet jár Anora Blake-nek
Továbbá köszönet a specto oldalnak is nagyon sokat segítettek a kódok terén.
Ami tőlük van mind FEL VAN TÜNTETVE!
S oha nem gondoltam volna, hogy egyszer egy ilyen „kalandba” keveredek. Egy fiú, akit a futóösvényen ismertem meg, ott ült előttem, és ez biztonságérzettel töltött el. Rá szegeztem tekintetemet és halványan mosolyogtam rá. Örömömet, és biztonságérzetemet, csak egy telefonhívás tudta szétzilálni. Egy hívás, ami egy rég elfeledett személytől érkezett, és ami összezavarta a lelkivilágom. Ennek ellenére egy határozott mozdulattal kinyomtam a hívást, és kikapcsoltam a mobilt. Johny kérdezett, de nem válaszoltam, töltött a poharamba, de nem reagáltam. El voltam foglalva azzal, hogy összeszedjem gondolataimat, és ne azon filózzak, hogy mennyire magányos is vagyok valójában. Csak egyet tudtam biztosan, hogy szükségem van valakire… Felálltam, és a férfi elé sétáltam. Álltam egy-két másodpercig előtte majd, óvatosan a kezéért nyúltam. Felhúztam, és reménykedtem enged mindent, amit csinálni fogok. Azonnal hátrafelé indultam, húzva kezénél fogva magam mögött, meg sem álltam a férfimosdóig. Nem gondoltam, akkor arra, mi van, ha van már bent valaki, mert egyszerűen hidegen hagyott akkor minden. Neki nyomtam a falnak, és egész testemmel hozzá simultam. Érezni akartam, hogy nem vagyok egyedül. Egyik kezemmel végig simítottam pofiját, közben enyhe kaján vigyor jelent meg arcomon. Gyengéden ajkammal csókokat nyomtam nyakára, majd megcsókoltam. Nyelvemmel nyelvét mozgásra késztettem, és óvatosan beleharaptam alsó ajkába. Mindenem kint maradt az előtérbe, de nem akartam, hogy bármi is megzavarjon. Most csak őt akarom...*
Hozzászólások száma : 65 Join date : 2013. Mar. 08.
Tárgy: Re: Étterem Vas. Ápr. 07, 2013 1:50 am
To Anora!
Nem hittem volna, hogy egy barátnőt fogok szerezni a parkban, a futó ösvényen. Csak egy kis szabad időt akartam, egy kis szabadságot nem szeretem a riportereket, a lesi fotósokat, sőt még a rajongókat se nagyon, de muszáj, tettetnem mivel akkor búcsút mondhatok, az éneklésnek azt meg nem akarom én szeretek énekelni és szerencsére ez a munkám is. Emlékszem, amikor kicsi voltam úgy lehetem vagy tíz éves, elmentem az X faktorba a válogatásra már akkor nagy tehetségem volt mivel eljutottam a középdöntőig, talán ha később mentem volna még meg is nyerhettem volna. Mit beszélek? Meg is nyertem tizenhat évesen először élveztem a hírnevet, de utána egyre rosszabb lett és meguntam a folyamatos rajongókat, az álbarátokat és mindent és mindenkit, aki csak a pénz és a hírnévért volt velem. De most már érett fejjel leszarom az egészet és nem foglalkozok az ilyenekkel. De ő, ez a lány nem olyan, mint a többi tudta, hogy ki vagyok, de nem támadt le engem autógrammért és nem kezelt hírességként inkább egy átlagos fiúnak nézett talán ezért is tetszik ez a lány annyira meg hát persze nagyon csinos is. Megrázom a fejem így visszatérek a való világba. - Valami baj van? Kérdeztem tőle és érdekelt már látszott rajta, hogy baj van. Közben rendeltem egy pohár pezsgőt, amikor meghozták öntök először Anoranak utána pedig magamnak.
Anora Blake Gazdag
Hozzászólások száma : 75 Join date : 2013. Mar. 09. ♫♪ Tartózkodási hely : New York ♫♪ Hobbid : Sütés ♫♪ Humor : XD --> Ez mindent elárul!
V ajon miért jöttem ide olyan szívesen? Ez a kérdés már régóta járt a fejembe, csak addig nem vettem róla tudomást. Nem tudtam, nem a futóösvényen történt eseményekre gondolni. Igazából, harcoltam magammal. Bármennyire is jóra akartam gondolni, mindig, ott volt az a „de” szócska. Miken is jár az eszem, hiszen ő egy sztár, nem veszi komolyan a röpke kalandokat. Gondoltam magamban, és ezzel szépen lassan le is zártam a gondolatmenetet. Ültem az asztalnál, bambultam, és közben a kezemmel köröket rajzoltam a poháron. Az elmúlt napokban, nagyon belejöttem a bambulásba! Mosolyodtam el, nem is törődve azzal, hogy hol vagyok. Megcsörrent a telefonom immáron sokadszorra. Rezgőre volt állítva és az asztalon hempergett. Egy pillanatra rátekintettem, majd mikor láttam, hogy Emily az, hagytam a csudába. Egy fél nap után, csak leesett neki, hogy eltűntem… Elegem volt, már belőle. Mindig miután rosszat tett felhívott, és bocsánatot kért, remélve, hogy megbocsátok neki. Mindig is kihasználta, hogy nem vagyok haragtartó. A fiú hangjára lettem figyelmes, és azonnal a bejárati ajtó felé néztem. Ekkor már előttem állt a fiú megszólalt, majd nyomott egy puszit a homlokomra, erre egy természetes mosoly volt a reakcióm. * - Szia! Én köszönöm a meghívást! - *Néztem rá, majd az ismét felvillanó telefonomra. Ő meg mit akar tőlem? Riadtam meg magamban, mikor megláttam a kijelzőn kiírt nevet. *
Hozzászólások száma : 65 Join date : 2013. Mar. 08.
Tárgy: Re: Étterem Csüt. Márc. 28, 2013 12:09 am
Ma megint folytatódott az álmom, és ettől már egy kicsit ki vagyok, ez volt az álomba:Mikor megpillantom az egyik kanyarból előbukkanó leányzót, magamban még örülök is. Egy másik ember társasága, legyen ez bármilyen furcsa is: megnyugtatóbb, mint egyedül bóklászni a sötét utcákon, a sarkadban valamivel, ami nem emberi. Ahogy kétségbeesetten hozzám rohan és belém kapaszkodik, igyekszem magamat összeszedni, ami nagyjából sikerül is és elkezdem őt megnyugtatni. Kérdésemre csak hadoválva, zagyválva kezd beszélni, így nem nagyon tudok mit leszűrni belőle, de nem kérdezem meg még egyszer tőle, hogy mit látott. Látszik rajta, hogy mennyire zaklatott és nem szeretném őt még jobban felkavarni azzal, hogy kényszerítem a visszaemlékezésre. Belül magam is ilyen állapotban vagyok…na jó ennyire talán nem. A leány jelenléte valamilyen szinten megnyugtatott és arra leszek figyelmes, hogy amióta itt van a lány a közelemben, az a „valami” sem jelenik meg többet. „Talán vége van…”- gondolom reménykedő szívvel. Az ágyamon ülve ezen gondolkoztam amikor az órámra néztem. Mindjárt indulnom kell. A ruhásszekrényemhez léptem kivettem egy fehér izompólót, egy fekete farmert és egy kék supra cipőt. A fürdőszobába mentem, gyorsan letusoltam, fogat mostam, bezseléztem a hajam, majd felkaptam magamra a ruhákat, és a piros sportkocsimhoz mentem beültem és elindultam az étteremhez, leparkoltam, majd beléptem, körbenéztem, amikor meglátom Anorat elmosolyodom, és odamegyek hozzá. -Szia, köszönöm, hogy eljöttél.Nyomok egy puszit a homlokára, majd leülök.
Anora Blake Gazdag
Hozzászólások száma : 75 Join date : 2013. Mar. 09. ♫♪ Tartózkodási hely : New York ♫♪ Hobbid : Sütés ♫♪ Humor : XD --> Ez mindent elárul!
Igent mondtam a parkba a kérdésére, beültetett a piros sportkocsijába és hazavitt. Egész délután készülődtem, és tiszta izgalomba voltam. Apám, nem volt otthon, így szerencsére nem volt feltűnő a korán hazatérésem. Minél jobban közeledett a vacsora időpontja annál izgatottabb lettem. Csak a komornyik volt otthon, Henry. Ő már túl volt az 50-en, de nagyon megbízható. A születésem óta ismerem, olyan nekem, mint egy nagypapa. Egészen meg volt lepődve, mikor ide-oda rohangálva kerestem a dolgaimat. Mint mindig, akkor sem, az időben való elkészülésemre volt példa. Az utolsó pillanatban keresgéltem a cipőmet… Majd beszálltam az autóba, és a sofőr egyenesen az étteremhez vitt. Kiszálltam, és azonnal bementem. Szerencsére megtaláltam az asztalunkat is, és leültem. Korábban jöttem, egy negyedórával, ami tényleg csak a véletlen műve, vagyis a sofőr gyorsasága. Rendeltem egy kis vörösbort, és a pia társaságában vártam Johnt. Ekkor már egyáltalán nem izgultam, vagyis a harmadik pohár bor után, nem éreztem semmi különöset. Nem is értettem miért iszom csak, egy ilyen időben, ilyen helyen, jól esett. A pincér odajött hozzám, és elkezdte mondani: „Hozhatok még valamit, esetleg, még egy pohárral?” Persze, nem vagyok elvetemült részeges, ezért nem rendeltem semmit. * - Köszönöm, most nem kérek semmit! - *Szóltam neki, kedves hangon, majd el is ment. Sokan voltak az étteremben, így sok volt a dolga. Egy-két perce múlt el, még csak a megbeszélt időpont, de az is lehet, hogy csak az ottani óra járt előre, de nagyon nem izgatott akkor. *
Kezdőlap 
Csüt. Aug. 01, 2013 8:45 pm by Vendég
