Az iskola udvara

Rég tartottam már olyan órát, ahol a diákok ennyire csendben voltak. De az előbb történelem órámon, olyan csönd volt, hogy még azt is meghallottam volna, ha egy tű leesik. Persze, örülök ennek, de egy kicsit mégsem, hiszen ettől az az érzésem támad, hogy valamire készülnek. Nem szeretném, ha valamit elkövetnének, hiszen sosem szerettem megbüntetni senkit, de ha kényszerítenek rá, nincs mit tenni.
Sóhajtottam, majd elindultam a tanári felé. Le kellett raknom a cuccaimat mihamarabb, és kijutnom a szabad levegőre. Úgy éreztem, szinte alig kapok levegőt. Nagyon sűrű napom volt, és ezért már a fejem is fájt. pedig mindig jól bírtam a strapát, de akkor valahogy besokalltam. Végre elértem a tanárit, bementem, leraktam a könyveket és indultam volna ki, ha nem szólít meg valaki.
- Alice kisasszony, kérem! - már a megszólításból tudtam ki is az, aki velem akar beszélgetni egy kicsit. Jeremy Hawkins volt az, az egyik tanár a suliból. nálam csak egy évvel volt idősebb, és volt az a szokása, hogy amint meglátott olyan vigyor került a képére, ami nekem nagyon nem tetszett. Akkor is ott volt az a széles mosoly az arcán mikor mellém lépett.
- Mit szeretne? - tudtam jól, hogy nem szereti, ha nem tegezem, de valahogy nem szeretem látni a felcsillanó fényt a szemében, mikor kimondom a nevét.
- Kértelek már ezerszer, hogy tegezz, de most ez lényegtelen. Pár diák szólt, hogy a segítségedet kérnék az udvaron. Fontos lenne, hogy olyan öltözetben menj, amiben tudsz sportolni, azt nem tudom miért, de ez az üzenetük. - olyan gyorsan mondta el, hogy szinte felfogni se volt időm. Mindig megtudott lepni azzal, hogy milyen gyorsan is képes beszélni. - Nekem most mennem kell, de el ne felejts kimenni, úgy tűnt fontos, amit akarnak. Szia! - ahogy jött úgy is ment. Jeremy mindig megtudott lepni, bár sosem vártam volna, hogy egyszer nem fog rám akaszkodni miután megtalált.
Szerencsémre már oylan ruhában voltam, amiben tudok futni, ugrálni, vagy bármi mást csinálni, így azonnal el is indultam az udvarra. Lassan meneteltem végig a folyóson, mert nem volt kedvem a sietéshez. Mikor kiléptem a suli udvarára körülnéztem és elhúztam a szám. Nem úgy tűnt, mintha várna rám ott valaki.